Történetünk
Egy birtok, amelynek múltja ma is velünk él
A hugyagi puszta útja a Pekáry család mintagazdaságától és ménesétől a mai üdülőfaluig ível, a földhöz, az állatokhoz és a természethez való kötődés végig megmaradt.
Idővonal
Burjas képekben
Régi légifelvételek és archív fotók mutatják, hogyan rajzolódott át a puszta képe évtizedről évtizedre.
Archív galéria
A puszta régi képei
Burjas története jóval régebbre nyúlik vissza, mint a mai üdülőfalu. A Hugyaghoz tartozó egykori puszta a 20. század első felében a Pekáry család birtokközpontjaként működött, nevét a területen keresztül folyó Buros patakról kapta. A korabeli forrásokban Buros-puszta és Burjas-puszta néven is szereplő terület egy időben Nógrád vármegye egyik jelentős gazdasági központja volt.
A birtok történetében kiemelkedő szerepet játszott Sztacho Pekáry István, aki nemcsak okleveles gazdász és lótenyésztő volt, hanem Nógrád vármegye felsőházi képviselőjeként és a Magyar Ügető ügyvezető igazgatójaként is jelentős közéleti szerepet töltött be. Nevéhez kötődik a burjasi gazdaság modern, jól szervezett mintagazdasággá fejlesztése, valamint a magyar ügetősport egyik fontos korszakának alakítása is.
A hugyagi istálló és a burjasi ménes a két világháború közötti időszakban országos figyelmet kapott: Pekáry lovai versenypályákon szerepeltek, tenyésztői munkája pedig Burjast a korabeli lótenyésztés egyik emlékezetes nógrádi helyszínévé tette.
A birtokhoz kapcsolódó lótenyésztési múltat több fennmaradt adat is őrzi: a Pekáry névhez több száz ügetőló, családfa és versenyeredmény kapcsolódik. Ez a hagyomány ma már nem versenypályákon él tovább, hanem abban a szemléletben, ahogyan Burjas a természethez, az állatokhoz és a vidéki élethez kapcsolódik.
A történelem azonban nemcsak felemelkedést, hanem nehéz időszakokat is hozott. A második világháborút követően a birtokot államosították, a régi gazdaság széthullott, és Burjas hosszú időre elveszítette korábbi szerepét. A hugyagi termelőszövetkezet vette birtokba a Burjas épületeit. Az egykori puszta épületei és emlékei mégis megőriztek valamit abból a világból, amely itt egykor élt.
Ma Burjas Üdülőfalu ezt az örökséget viszi tovább új formában. A palóc stílusú házak, a vidéki porta hangulata, az állatok közelsége és a táj csendje mind azt idézik, ami Burjast mindig is különlegessé tette: a földhöz, a természethez és a helyi értékekhez való kötődést.